Alig volt 12 éves Rupert Grint, mikor az egész világ megismerte az arcát a Harry Potter filmeknek köszönhetően, ő játszotta ugyanis a főszereplő legjobb barátját, Ron Weasley-t. A sorozat végeztével tartott egy kis szünetet, azóta viszont rengeteg mindenben kipróbálta magát, most a legújabb sorozatában, a Blöffben látható a Viasat 6 műsorán. A 28 éves angol színésszel Manchesterben beszélgettünk egy kerekasztalos interjú keretében. 

A kis Rupertnek nem az volt az álma, hogy színész legyen, mégis viszonylag korán kipróbálta magát és számos iskolai darabban tűnt fel. Nem volt igazán nagy könyvmoly, de Harry Potter történetét kedvelte, pláne azok után, hogy felfedezte, hogy hasonlít Harry Potter legjobb barátjára, Ron Weasley-re. A vörös haj, a sok testvér és a pókoktól való félelem mind összekötik őket.

Amikor a színészeket keresték a filmverzióhoz, akkor Grint is küldött fényképet, meg kitöltötte a szükséges papírokat, de ezek után hónapokig semmi sem történt. Az interneten vette észre, hogy néhányan videós próbafelvételt is küldtek a jelentkezéshez, és ők sem akartak lemaradni. Ez segített abban, hogy behívják egy személyes meghallgatásra , de öt újabb körön kellett bizonyítania, hogy tényleg ő a legalkalmasabb a szerepre.

Ron szerepére legalább 40 ezren jelentkeztek,és Ruper Grint élete örökre megváltozott, amikor kiválasztották. Az első film forgatása mai napig meghatározó élmény a számára, ha arról kérdezik, az interjúiban mindig a Bölcsek köve varázslósakkos jelenetét emeli ki.

Most úgy tűnhet, a három Harry Potter-gyereksztár közül Daniel Radcliffe és Emma Watson is jobb és érdekesebb lehetőségeket kap, mint ő, mégis ő volt az első, aki rögtön a Bölcsek köve után szerepelt egy másik filmben is. Nem volt egyszerű munkát vállalni két Harry Potter-film között, ugyanis nagyon kevés idő maradt két forgatás között, ráadásul a gyerekszínészek csak napi 4 órát forgathattak, a nap másik felében kötelező tanításon kellett részt venniük. 

Rupert Grint első nem Harry Potter-filmje a Thunderpants című, magyar mozikat elkerülő film volt, amiben jól átszabták a külsejét is, mert műfogakat és dauerolt hajat kapott, hogy hitelesen játssza el a különleges képességekkel rendelkező fiút. A film fogadtatása vegyes volt, a kritikák egy része szerint infantilis volt a történet, mások szerint elsősorban gyerekeknek szól, így megbocsátóbbak voltak.  Azzal viszont a legtöbben egyetértettek, hogy Grint remekül játszott a filmben, az Empire és a BBC kritikusa is kiemelte a teljesítményét. De mindez kevés volt a sikerhez, a filmnek nem sikerült visszahoznia a 3,5 millió fontos gyártási költségeit.

Az új sorozat, a Blöff apropóján adott interjúkból is az derült ki, hogy a sztárság a lehető legkisebb nyomot hagyta rajta. Sokszor beszélt arról, hogy nem élvezi a színészettel járó egyéb kötelezettségeket, a fotózásokat és egyébként is szégyenlős embernek tartja magát és örül, hogy a filmekben el tud bújni az épp aktuálisan játszott karakter mögé.

Arról, hogy mennyire jól sikerült megtalálni Harry, Ron és Hermione szerepére a színészeket, talán Alfonso Cuarón anekdotája a legbeszédesebb. Mikor a rendező Chris Columbus után elvállalta a harmadik epizód rendezését mindenki tudta, hogy most más jellegű film készül majd, de a gyerekszínészeknek is meg kellett szokniuk egy új rendező stílusát. A közös munka kezdetén a rendező egyik kérése az volt, hogy mindegyik színész írjon egy esszét a karakteréről. Daniel Radcliff egy szolid, tömör, egyoldalas dolgozatot írt, Emma Watson egy 16 oldalas esszét adott le, Grint meg teljesen elfelejtette az egészet, valószínűleg Ron is pont ennyire vette volna komolyan a feladatot. De legalább Grint is hozzászokhatott, hogy a rendezők jönnek-mennek az életében, és mindig egy kicsit más munkamódszerrel közelítik meg ugyanazt. A Blöff elsősorban Alex De Rakoff munkája, aki a forgatókönyvekért felel, de azokat három veterán tévés rendező (Lawrence Gough, Nicholas Renton, Geoffrey Sax) forgatta le. 

Manapság már egyáltalán nem tartja magát komoly Harry Potter-rajongónak, sőt, egy 2016-os interjúban azt emlegette fel, hogy ő volt az egyetlen a kocsmakvízes csapatában, akinek nem jutott eszébe, hogy mi volt Harry Potter patrónusa. Itt beszélt arról is, hogy szerinte Hermione és Ron kapcsolata nem tarthatott túl sokáig és szerinte már el is váltak és Ron egyedül és munkanélküliként él egy apró lakásban a King’s Cross pályaudvar közelében.

"Nagyon fura volt utána kilépni a világba, mert nem is igazán tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Be akartam pótolni mindent, amiről lemaradtam." - mondta Manchesterben, mikor a Harry Potter utáni évekről kérdeztük. Mindenkinek, aki részt vette ebben, különleges és csodás gyerekkora volt, de el kellett telnie néhány évnek, míg ezt fel tudta dolgozni. A filmeket követő "pótló időszaknak" valószínűleg egy fagyiskocsi lett a jelképe, ugyanis Grint gyerekként még azt hitte, hogy egyszer fagyiárus lesz belőle, ezért miután betöltötte a tizennyolcat és hozzáfért az addig megkeresett pénzéhez, születésnapjára meglepte magát egy fagylaltos autóval, hogy kiélhesse ezt a régóta dédelgetett álmát.

A munkában már nem volt ennyire céltudatos és a legkülönbözőbb projektekbe vágott bele. A színpadon 2013-ban mutatkozott be egy Mojo című darabban, ahol egy fontos mellékszereplőt, Sweets-et alakította. Ez egy 50-es évek Amerikájában játszódó gengsztertörténet, amiben azon megy a harc, hogy kié lesz az Atlantic nevű klub. A kritikusok természetesen Harry Potter-beli kollégájához, Daniel Radcliffe-hez hasonlították és megjegyezték, hogy nincs olyan meggyőző karizmája, viszont legtöbben dicsérték a humoros előadásmódját. Maga a szerep, viszont kevésbé volt kockázatos, mint a Broadway-n történő bemutatkozása. Az It's Only A Play-ben olyan szupersztárok mellett játszott egy újabb kiemelt mellékszerepet, mint Matthew Broderick és Nathan Lane. Ebben egy rendezőt játszik, aki folyamatosan dühös és feldúlt.

Próbálkozott a tévével is, szintén 2013-ban szerepelt egy sitcom pilotban Stephen Fry-jal közösen, aminek a Super Clyde volt a neve, de ebből nem rendelt végül sorozatot a CBS csatorna. Mikor az epizód eljutott az újságírókhoz, akkor ők szinte mind Grint remek alakítását emelték ki, és kifejezetten viccesnek tartották az epizódot, ami megmutatja a fiatal színész legjobb tulajdonságait.

Igazán nagyot dobbantó filmben nem szerepelt, jelenleg két sorozatban is látható, egyik a Blöff, az azonos című Guy Ritchie-filmen alapuló sorozat. Szerepe szerint egy elszegényedett nemesi családból származó férfit, Charlie Cavendish-t alakítja, aki piti bűncselekményekből tartja fent annak a látszatát, hogy még mindig gazdag és befolyásos. Grint állítása szerint ezzel egy újabb gyerekkori álmát valósíthatta meg, mert már a játszótéren is gengsztereset játszott, úgyhogy óriási élmény volt a számára ezeket a forgatáson is kipróbálni.

Grint nem az a fajta színész, akit a fizikumáért keresnek: most nincs csúcsformában és a szerep miatt sem végzett plusz edzésmunkát, pedig számára az is egy kaszkadőrmutatvánnyal ér fel, ha egyszerűen csak futnia kell a kamera előtt. Inspirációként Harry herceget tanulmányozta és tőle próbálta ellesni, hogy mitől is lesz valaki megjelenésében és mozgásában arisztokrata. A sorozatban Charlie nagyon odafigyel az öltözködésére, mindig öltönyben jár és még egy sétabotja is van, Grint elmondása szerint pusztán azért, hogy még inkább úgy nézzen ki, mint egy strici az előző századból. Reggelente pedig míg sminkelték hangolódásképpen klasszikus zenét hallgatott, mert bár a karaktere nincs oda ezért a stílusért, mégis úgy érezte ez segít a legjobban. 

A sorozatot a tavaszi bemutató után vegyes érzésekkel fogadták a kritikusok. Úgy érezték, hogy a sorozat túlságosan ragaszkodott a film bizonyos elemeihez, ezek viszont csak felhívták a figyelmet arra, hogy azok jobban működtek az eredetiben. Azt is felemlegették, hogy Guy Ritchie eleve bőségesen merített klasszikus filmekből, a sorozat pedig Ritchie stílusát igyekszik megidézni, amitől az egésznek van egy kis "a fénymásolat fénymásolata" jellege. A negatív kritikák elsősorban a sorozatnak és a történetnek szólnak és a sok fiatal színészt dicsérik a Blöffben, ugyanakkor furcsán hat a sorozat világa, ahol néhány huszonéves az egész londoni maffiát palira tudja venni. A Guardian kritikusa azt írta, hogy nagyon érdekes Grint alakítása, és mindent megtett annak érdekében, hogy azonosuljon a láncdohányos, kétségekkel és anyagi problémákkal egyaránt küszködő figurával.

Másik sorozata, a Sick Note már elkészült, de még nem mutatták be. Ebben egy megrögzött hazudozót alakít, akinek szörnyű munkája és boldogtalan párkapcsolata van, és ezek után még rákot is diagnosztizálnak nála. Először abszurd módon úgy tűnik, hogy ez hozza helyre az életét, mert mindenki sokkal jobban bánik vele. Egy idő után viszont kiderül, hogy a Nick Frost által játszott orvos félrediagnosztizálta és soha nem is volt beteg. Ezután viszont eszébe sem jut tisztázni magát, ehelyett minden erejével azon dolgozik, hogy az igazság soha derüljön ki.

Ebből, ahogyan a Blöffből is, készül második évad, vagyis egy darabig a tévében lesz leginkább látható. Angliában idén bemutatnak egy Urban Myths nevű antológia sorozatot, ami minden epizódban egy másik utcai legendát mutat be. Ennek is feltűnik majd egy epizódjában. Egyetlen film szerepel az IMDb profilján, ez az Enemy of Man című Macbeth adaptáció, amiben két Trónok Harca veterán, Sean Bean és Charles Dance lesznek a partnerei.

Grint nem tartja magát nagy sorozatrajongónak, azért a Netflix Stranger Things című szériáját néhány nap alatt ledarálta, ez volt az első amit említett, mikor a kedvenceiről kérdeztük. Azt is elmondta, hogy tudja milyen nehéz dolga van egy-egy sorozatnak manapság, ha ki akar emelkedni a mezőnyből. De bízik benne, hogy a Blöff eredeti rajongói legalább tesznek vele egy próbát és szerinte nem fognak csalódni.  

A Blöfföt minden csütörtökön 22 órától vetíti a Viasat 6.